Arra hívlak meg, hogy észrevedd.
Sokszor nem a teljesség az, amit erőltetni kellene, hanem a probléma története az, amit újra és újra magadra veszel.
A tanult rendszer azt mondja: van egy problémád, amit nehéz megoldani.
A Valós Létezésből nézve azonban nem ez az igazságod.
Semmilyen körülmény, élethelyzet, érzés vagy történet hatására nem vagyok hajlandó lemondani arról, hogy teljesnek és valós Létezőnek lássalak.
Olyannak, akiben ott van a végtelen megoldás.
Olyannak, akinek feltétel nélküli lehetősége van a választásra.
Olyannak, aki bármelyik pillanatban képes más formában érzékelni önmagát, az életét és azt a helyzetet, amit eddig problémának látott.
Mert amikor az érzékelés megváltozik, már nem ugyanazt a világot látod.
És akkor felismerhetővé válik: minden, amit eddig megoldandónak hittél, ebben a pillanatban már át is formálódhatott.
Ebben a közösségben mindenki erre emlékeztet: arra, hogy a Valós Létezés lehetőségei vannak jelen az életedben. Minden más, ami ezt tagadja vagy ellenáll neki, a tanult rendszer körforgásában tartja a figyelmet — abban a rendszerben, amelyből közben újra és újra szabadulni szeretnél.
Így válik felismerhetővé, hogy nem szabadulni kell valamitől. Nem legyőzni, kijavítani vagy eltüntetni kell azt, amit problémának láttál. Hanem felismerni, hogy amit eddig megtagadtál, az az eredeti megnyilvánulás része volt — és a teljesség soha nem volt másképp.